BH2015. 150.

[1] A járásbíróság a 2013. március 5. napján kelt, illetőleg a törvényszék a 2014. május 21-én jogerős ítéletével a terheltet az 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 198. § (1) bekezdésébe ütköző szemérem elleni erőszak bűntette, és a Btk. 176. § (2) bekezdés a) pontjába ütköző magánlaksértés bűntette miatt halmazati büntetésül 3 év börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte.

[2] A jogerős ítéletekkel szemben a terhelt védője tartalmilag a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozással nyújtott be felülvizsgálati indítványt.

[3] A felülvizsgálati indítványban a védő arra hivatkozik, hogy a bíróság elkövette a Be. 373. § (1) bekezdés II. d) pontjában írt feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést, mert a tárgyalást olyan személy távollétében tartotta meg, akinek a jelenléte a törvény szerint kötelező.

[4] Álláspontja szerint ugyanis az elsőfokú tárgyalás során eljárt kirendelt védő nem csupán etikai szabálysértést követett el, hanem megszegte a Be. 50. § (1) bekezdésében írt kötelezettségeit is akkor, amikor a védence terhére rótt szemérem elleni erőszak bűntettével kapcsolatosan a bűnösséget nem vitatta, holott a terhelt sem a nyomozás, sem a tárgyalás során nem tett vallomást, tehát részéről a cselekmény beismerése fogalmilag kizárt. A védő ezzel a terhelt érdekeivel ellentétes magatartást fejtett ki, következésképpen a Be. 45. § (1) bekezdés c) pontja alapján nem lehetett volna védő, vagyis törvényben kizárt, így a bíróság gyakorlatilag védő nélkül folytatta le a bizonyítási eljárást és hozott elmarasztaló ügydöntő határozatot.

[5] A felülvizsgálati indítvány szerint mind az első-, mind a másodfokú bíróságnak észlelnie kellett volna ezen jogi helyzetet, és haladéktalanul intézkednie kellett volna a védő kizárásáról és új védő kirendeléséről.

[6] A védő álláspontja szerint feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést követett el az elsőfokú bíróság azáltal is, hogy a sértettet a szemérem elleni erőszakos cselekményről érdemben nem hallgatta meg.

[7] Végül a felülvizsgálati indítvány szerint a bíróság indokolási kötelezettségét sem teljesítette akkor, amikor nem adta indokát, hogy a terhelt és a sértett Facebookon folytatott levelezését miért nem értékelte, és miért nem indokolta meg ennek elmaradását.

[8] Ezzel az eljárással az elsőfokú bíróság megvalósította a Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontjában írt feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést.

[9] A fenti okokra hivatkozással a védő a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta.

[10] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartva, a megtámadott határozatok hatályában történő fenntartására tett indítványt.

[11] A felülvizsgálati indítvány részben törvényben kizárt, részben pedig nem alapos.

[12] A Be. 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó és nem támadható, annak megalapozottsága sem vizsgálható, továbbá a jogkérdések is kizárólag a tényállás alapulvételével válaszolhatók meg.

[13] A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelése kizárt, és bizonyításnak sincs helye.

[14] A felülvizsgálati eljárásban az indokolási kötelezettség megsértése akkor merülhet fel, ha a megtámadott határozat indokolása tény- vagy jogkérdés kapcsán oly mértékben hiányos, hogy abból nem állapítható meg, hogy a bíróság mire alapozta döntését. Ekként csupán az vizsgálható, hogy a kifogásolt határozatban nyomon követhető-e a bíróság értékelő tevékenysége, a mérlegelés eredménye azonban vitássá nem tehető. Az elsőfokú bíróság ítéletében meggyőzően indokolta, ellenőrizhető és elégséges módon számot adott arról, hogy a terhelt bűnösségét mindkét bűncselekmény vonatkozásában milyen indokok alapján állapította meg. A bizonyítékokat értékelő tevékenysége összhangban áll a megállapított tényállással.

[15] Az ítélet indokolásából ugyanis egyértelműen kitűnik, hogy a bíróság - a felülvizsgálati indítvánnyal ellentétben - a terhelt által becsatolt Facebookközösségi oldalról kinyomtatott levelezést tárgyalás anyagává tette és annak tartalmát értékelte, mérlegelte és abból további tényekre következtetett.

[16] A felülvizsgálati indítványból azonban egyértelműen kiderül, hogy a védő gyakorlatilag nem a bizonyítékok mérlegelésének indokolását hiányolja, hanem annak eredményét kérdőjelezi meg, amely törvényben kizárt.

[17] Ugyancsak alaptalan a felülvizsgálati indítvány azon hivatkozása, hogy a sértett tanúkénti meghallgatása nem történt meg, ugyanis a 3. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv 3. és 4. oldalán egyértelműen rögzítésre került, hogy a sértett vallomást tett, de a szexuális cselekménnyel kapcsolatosan érzelmi okokból nem kívánt nyilatkozni, ezért a bíróság a sértett jelenlétében a nyomozati vallomását felolvasás útján tette tárgyalás anyagává és arra a sértettet megnyilatkoztatta. Ezen eljárásáról és a sértett vallomásának értékeléséről ítéletében részletesen beszámolt.

[18] Ezzel kapcsolatban tehát nem valósult meg a Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontjában írt felülvizsgálatot is megalapozó eljárási szabálysértés.

[19] A kirendelt védő eljárásával kapcsolatosan a Kúria előrebocsátja, hogy a terhelt számára a nyomozás során védőt rendeltek ki, és az elsőfokú bíróság mindkét tárgyalási napján a kirendelt védő jelen volt, védői feladatát ellátta.

[20] A védő eljárásának mennyiségi és minőségi vizsgálata viszont nem tartozik a bíróság feladatába.

[21] A védő eljárásának elemzése előtt feltétlenül le kell szögezni, önmagában abból a tényből, hogy a terhelt az eljárás során él a törvényben biztosított vallomás megtagadásának jogával, nem következik az, hogy a terhére rótt bűncselekményt beismerné, de az sem, hogy azt tagadná, következésképpen a védő eljárása a vallomás megtagadásával nem állítható párhuzamban és nem vizsgálható ennek tükrében sem.

[22] A védő a büntetőeljárás önálló jogállással rendelkező résztvevője, aki a Be. 50. § (1) bekezdés b) pontja érdekében köteles a terhelt érdekében törvényes keretek között eljárni.

[23] Azt, hogy mi a terhelt érdeke, a védő köteles mérlegelni, és annak eredménye szerint eljárni, adott esetben akár a terhelt magatartásától függetlenül, ugyanis a terhelt magatartása és a terhelt érdeke nem mindig esik egybe, bizonyos esetekben szembe is kerülhetnek egymással. A védő feladata ennek felismerése, következésképpen a terhelt magatartása nem befolyásolhatja, nem korlátozhatja a védő önálló eljárását.

[24] Jelen esetben a kirendelt védő e kötelező és megengedő törvényi keretek között járt el, amikor perbeszédében egyrészt a súlyosabb bűncselekmény vonatkozásában a bűnösség megállapítását, és büntetés kiszabását nem vonta kétségbe, másrészt viszont a védence terhére rótt egyéb bűncselekmény tekintetében felmentés érdekében fejtette ki jogi álláspontját.

[25] A felülvizsgálati indítványban téves jogi okfejtés folytán hivatkozott érvekkel szemben az érdekellentét teljes hiányát bizonyítja, hogy a terhelt az elsőfokú nem jogerős ítélet kihirdetésekor, a bűnösség kimondásának és büntetés kiszabásának tudatában is, kizárólag enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.

[26] A fenti indokokra figyelemmel a Be. 373. § (1) bekezdés II. d) pontjában írt feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés elkövetése szóba sem kerülhetett.

[27] Figyelemmel arra, hogy a Kúria a felülvizsgálat során nem észlelt abszolút hatályon kívül helyezést eredményező más eljárási szabálysértést sem, ezért a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta. (Kúria Bfv. III. 1.251/2014.)